Sziasztok. A prológus után minimum 2 hétig nem lesz rész:c El kell utaznom egy hétre, plusz még egy hét mire összehozok egy normális részt. De hát majd meglátjuk mi lesz. Sajnos fejlécet még nem sikerült beszerezni. Az a hely, ahonnan az előző blogomba is egy csodás lécet kértem, még nem válaszolt az email-emre:c majd talán nemsokára lesz. Addig is itt egy kis ízelítő a sztoriból...
csók.
Melody Amberson
A nevem Melody Amberson. 17. életévemet töltöttem be néhány hónapja. A többi tizenévessel ellentétben én nem a piákon és a fiúkon töltöm ki az energiám. 13 éves korom óta dolgozom. Igen, ez általában meglepi az embereket. De az én munkám nem átlagos. Általános iskola hetedik osztályába jártam, mikor iskolából hazaérve egy nagy darab kopasz fickóval találtam szembe magam, aki a kanapén beszélgetett apuval. Apu magánnyomozó, vagy is nem is annyira magány, hiszem az FBI -nál dolgozott. " Lépj édesapád nyomdokaiba. " -mondta mély, rekedtes hangján. És megint, igen. Ez azt jelentette, hogy én is játsszam el a nyomozósdit. Persze nem állt túl messze tőlem ez az egész, hiszem mindig is szerettem volna valahogy ismertebb lenni. De nem úgy, mint egy énekes vagy táncos. Különleges módon, mint apukám. Másnap a férfi elvitt egy kiképzőtáborba. Ez két évig tartott. Olyan volt mint egy iskola, annyi kivétellel, hogy összesen voltunk húszan és minden délután harci kiképzésben részesültünk. Ez így furán hangzik, pedig nem volt nehéz. 7 különböző nyelven beszélek majdnem folyékonyan. Tizennégy évesen megtanultam élesben lőni, ami később a szenvedélyemmé vált. Különleges érzés egy pisztolyt a kezedben tudni. Aféle adrenalin bomba. Megtanultuk a legtöbb kevésbé 'gyilkos' harcművészetet, bár egy kettővel órákra kilehet ütni az ellenfelet. 15 évesen voltam először bevetésen. Ez abból állt, hogy egy árvaházba kellett beépülni, majd egy szeretetre méltó kislányt játszani, hogy a 'célszemély' engem válasszon. Aztán hazavittek a lakásába, ahol megtaláltam a fegyvereit, amikért az FBI köröztette. Hihetetlen volt, de megérte. Ez volt az első bevetésem, és a parancsnok állítása szerint én erre a 'munkára' születtem. Most vagyok ugye 17 éves. A különböző osztagok versenyeznek a munkámért. Ismert lettem a 'nagyok' között. Hihetetlen érzés. Fizetésben sincs hátrányom, ugyanis egy-egy munkámért rendesen megfizetnek. Hihetetlen, hogy egy havi fizetésből megtudtam venni magamnak egy tengerparti házat. Csodaszép panoráma és mindentől elzárva... tökéletes. Nekem nem a nagyvárosi nyüzsgés kell. Nem. Egy eldugott, de még is modern viskó az erdő közepén. Valami ilyesmiről álmodozok. Kapcsolat téren még sehogy sem állok. Várom a hercegemet, akinek nem volt jegye a gyorsvonatra... de hát egyszer majd engem is eltalál Cupido nyila, nem? Egyenlőre még a munkámra kell koncentrálnom. Ez az elsődleges célom. A nagyfőnök, az az Oscar valami hatalmas munkával akar megbízni.Olyasmit említett, hogy ez egy hosszas feladat lesz. Bár nem tudom, mennyit jelent a 'hosszas' szó. Van egy barátnőm, aki ugyancsak velem járt egy 'iskolába'. Ő Jess. Nem nagyon tudjuk tartani a kapcsolatot, mert amint befejeztük a kiképzést, mindenkit másik országba helyeztek. Én most jelenleg Hawaii -n vagyok. Két hete nincs munka, ezért a 'nagy bevetés' előtt nyaralok egy kicsit, ami belátom igencsak rám fér. Nos, ennyit rólam... Egyenlőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése