Melody Amberson
Éppen a Dubai tengerparton iszogatom az alkoholmentes koktélom -om. Oscar ma akar valami nagyon fontos és titkos feladatba beavatni. Biztos meg akar majd lepni, de én felkészülök. Addig is, csak élvezem a napsütést és az italom. Csak bámulok a napba és nem gondolok semmire. Nemsokára ismét kezdetét veszi a kemény munka. Fárasztó mindig megjátszani magad és a ‘célszemély’ nyomában észrevétlenül járkálni. Nem figyelhetem távolról, az sok időt vesz igénybe. Ezért kell beépülnöm.
- Melody! -integetett valahonnan a távolból Zac, a szobapincér, s ezzel felébresztett gondolatmenetemből. Nagyon kedves srác. Minden reggel szerzett nekem fánkot. Pontosan nem tudtam megállapítani a hang teljes forrását. A nap sugarai talán már ki is égették a retinám. Mikor sokáig nézel a napba és elfordulsz, piros foltokat látsz magad előtt.
- Helló! -integettem vissza. Végre kitisztult a látásom. De fura dolgot csinált, olyan mintha menekült volna. Á. Tehát mögöttem van Oscar. Az emberek megijednek tőle. Mindig fekete kosztüm, fekete napszemüveg, sötétített kocsi, mint a maffiózók. Pedig pont az ellentettje ezeknek.
- Milyen volt a nyaralás? -jön mögülem egyhangúan a kérdés.
- Miért csak volt? -sóhajtottam. Erre az lesz a válasza, hogy kezdődhet a munka. Ismét.
- Van számodra egy feladatom. A repülőn elmondom. -ezzel eltűnt. Vagy is nem vagyok benne annyira biztos. Nem hallottam lépteket, és végig előre bámultam. De hiába, ő a legjobb ebben. Nem véletlenül ő a főnök.
Véget kell vetnem italozásomnak. Leraktam a félig üres poharat a napágy melletti kis üvegasztalra, majd a törülközőm kíséretében elindultam a lakosztályomba. Cuccokat nem pakoltam ki. Már megtanultam, hogy mivel mindig utazok, és általában egy hétnél nem maradok többet sehol, úgy hogy nem pakolok ki sehol. Már a bőröndökben megvan mindennek a tökéletes helye. Felkaptam a poggyászomat, majd rendeltem egy taxit és mint vártam rá a hotel előtt. Nem telt bele 1
0 perc, meg is érkezett, én pedig bepakoltam majd a hátsó ülésre huppantam. Nem szóltam egy szót sem. Maximum az elején annyit, hogy
“a reptérre“. Miközben mentünk, én a telefonomat bújtam. Jó, lehet hogy nem vagyok egy társasági ember, de szeretek divatosan öltözködni. Általában így is teszek, és mivel kevés időm van vásárolgatni, mindig interneten rendelem meg e legmenőbb darabokat. Megmondom a címet, és kihozzák. Így egyszerűbb.
Időközben megérkeztünk a repülőtérre. Kivettem a csomagokat a tartóból, majd az ablakon becsúsztattam a pénzt.
Elindultam a repülők felé, de mivel nem tudom melyikre szálljak fel, ezért csak álltam és böngésztem tovább a mobilamon.
Egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon. Nem ijedtem meg. Ha jó kém vagy sosem szabad hirtelen mozdulatot tenni. Mindig a nyugalmat kell sugallnod, hogy az ellenfél azt higgye nem félsz.
Közben elindultunk az egyik magánrepülő felé, de még mindig nem néztem hátra. Sötétben tájékozódás, hangok alapján felismerés, ilyenekre mind kiképeztek minket. Felszálltunk az egyetlenre, aminek időközben lenyitották az ajtaját. Elfoglaltam a helyem, de a mobilamról egy percre sem vettem le a szemem. Nem lehetek fent semmilyen közösségi oldalon, mert akkor letudnának nyomozni. Mindig más személyazonosságom van. Volt már, hogy az igazi helyett az egyiken mutatkoztam be. Nehéz megjegyezni annyi nevet.
- Miért nem boltban vásárolsz, mint a normális tinédzserek? -törte meg a csendet Oscar, aki velem szembe foglalt helyet. Időközben felszállt a gép és elindultunk valahova. Én még mindig nem lettem beavatva, hogy mi lesz a feladatom.
- Messze nem vagyok átlagos tinédzser. -sóhajtottam. - Meg persze annyi időm van boltokba szállingózni.
- Hát most lesz időd, ez is a feladat része lesz. -mosolygott. Valami gáz van. Vagy is az nekem gáz lesz. Én csak felvontam a szemöldököm, hogy folytassa, de nem reagált.
- Tovább…
- Be kell épülnöd egy amerikai iskolába cserediákként. Sok lány közé. Meg kell találnod melyikük a körözött személy. Van nála egy könyv. A könyvben le van írva valami, amiről még te sem tudhatsz. A te feladatod az lesz, hogy barátkozz össze mindenkivel és derítsd ki hol van a könyv. Itt egy bőrönd. -mutatott a széke mellé. -Ebben megtalálod az iskolai egyenruhát. A neved Anne Cruger. Mindent megtalálsz a táskában. Bulizhatsz, de mindig legyél résen. Te vagy a legjobb nem véletlenül téged küldelek. Meg egy kicsit legalább kiélheted a fiatalkorod. Bulizz! -darálta le. Alig tudtam mindent követni. De megértettem.
- Nem tudom mikor végzel, de ne kapkodd el a dolgokat. Ha kell hónapokig ott lehetsz. A lényeg, hogy a könyvet karcolásmentesen visszakapjuk. - fejezte be. Én erre csak bólintottam és próbáltam bemagolni a nevem. Hello, Scarlett Cruger, cserediák.
